A válasz egyszerű, pénzzel. Üzletet kell nekik ajánlani.
Ezért az ENSZ 2005-ben létrehozta az úgynevezett kvótarendszert. Mindezt azért tette, hogy be lehessen tartatni a káros anyag kibocsátással kapcsolatos vállalásokat.
Ennek a következő a lényege:
Az ENSZ évről éve meghatározza, hogy mennyi lehet a Föld össz CO2 kibocsátása és ezt leosztja az egyes országokra. Azok az országok, akik kevesebb szennyező anyagot juttatnak a légkörbe a számukra megengedettnél, mint pl. Dánia, a többlet kvótát, ami megmaradt nekik, eladhatják olyan országoknak, akik pedig túllépik a rájuk szabott kvótát, tehát kvóta hiányban szenvednek.
Ez egy hatalmas üzlet és azon országok jutnak milliárdokhoz, akik valóban csökkentik a káros anyag kibocsátást. Tehát, megvan határozva, hogy egy ország mennyi káros anyagot bocsáthat ki. Az országok pedig leosztják az egyes cégekre. Egy gyár meghatározott mennyiséget bocsáthat ki egy évben. 1 KW/h energia előállítása során 1tonna CO2 kerül a légtérbe. Következő lépésként az ENSZ bevezetett egy egységet, ami az úgynevezett Karbon kredit.
